Gyerekkoromban rettegtem a haláltól. - Ki nem? - Emlékszem, mikor olyan 12 éves voltam egyik este azt gondoltam, reggel nem fogok felkelni többé. Rettenetes érzés volt és teljesen meg voltam győződve róla, hogy ez így lesz, elalszom és vége. Nagy nehézségek árán elhitettem magammal az ellenkezőjét. Napokig alig bírtam elaludni, fel-alá mászkáltam a szobámban és nyugtatgattam magamat, hogy valószínűleg csak valamiféle kötelességtudat lett úrrá rajtam, és csupán meg akartam felelni az elvárásoknak, amivel leginkább a suliban bombáztak. Főleg a felsős osztályfőnököm hagyott mély nyomot, aki folyamatosan egzecíroztatott és beégetett az osztály előtt, mert megtehette. Kicsinyes bosszú, de ez úton üzenem neki, hogy a hónaljszőreivel gyakran álmodtam, hogy veszek nekik mókuskereket és abban futtatom őket.