Néha azzal szórakoztatom magam, hogy angol dalszövegeket lefordíttatok a Google fordítóval. Vannak ilyen fölösleges, gyermeteg huncutságok, amikről szerintem soha nem fogok tudni leszokni. Ez is ilyen. Meg a fölösleges órákon át tartó zenehallgatással egybekötött álmodozás. Bár ebből már egyre kevesebb van, mert ügye fontos felnőtt nő vagyok, akinek elvileg nincs ideje ilyesmire. Hazudok. A péntek estéim zömét Walt Disney rajzfilmdalok óbégatásával szoktam tölteni vagy a nyolcvanas és kilencvenes évek slágereire rázom magam a tükörképemnek. Persze eközben a barátaim éppen gyereket nemzenek, szülnek vagy éppen most nyalják szaftosra valamelyik romkocsmában az éppen megtalált IGAZI arcát. So romantic. Mármint az én estém, persze. Nagyon durva, de én ezeket az estéket szeretem a legjobban. Ki mással is lehetne a legjobban baromkodni, kivel is lehetne a legnyitottabbnak lenni, mint saját magunkkal?

Na jó, az igazság az, hogy néha tök szívás egyedül lenni. De, ezt senki sem mondja, mert mostanában annyira menő önmegvalósító szinglinek lenni.

Mindenki egy kis individuum, egy egyedül, de nem magányosan zero waist, minimalist, eco-öco, fittness vegán. Jó a vegetarianizmus és a jóga, futással nekem is meg volt. Vettem is egy szupi lila futócipőt. Pipásat. Abban szökelltem, mert olyan hasat akartam, mint a Nicole Scherzingernek. Persze, hogy híztam inkább. Mert senki nem mondta, hogy, amikor vega lesz az ember, akkor folyton éhes, amíg ki nem találja, hogy hogyan egyen változatosan. Hát most már mindegy.

A kedvenc szórakozásom még, hogy az Instagramon stalkerkedem. Megnézem, hogy miket lájkolnak az ismerőseim. Le szoktam azt is csekkolni, mit raktak ki azok, akikkel valaha kavartam. Aztán mikor már elég szarul érzem magam attól, hogy ők mennyire boldogok nélkülem, akkor sírok. Aztán megállapítom, hogy de bezzeg ők már kopaszodnak legalább vagy valami, én meg milyen csinos vagyok. Csak ügye a Nicole Scherzinger has. Na, akkor futni kellene. De, azért most inkább megeszem még ezt a kis doboz bonbont, ami karácsonyról jajdekár, hogy itt maradt. El ne romoljon, baszki.

via GIPHY

Aztán még azt szoktam, hogy bonbon evés közben énekelve, sírva, kuruttyolva belájkolok pár cuki állatos képet meg pár pozitív idézetet meg az exem legújabb fotóját a legújabb csajáról. Persze, ő nem lájkolja a kiskutyámról kirakott századik fotót. Ő leszarja a kiskutyámat. Bezzeg én mekkora király vagyok, hogy örülök a nőnek nem? És tényleg, őszintén. Mert nekem mindjárt milyen alakom lesz, ha megettem ezt a csokit, meg a hűtő egyéb tartalmát. Aztán holnaptól futok, meg zero waist meg zero weight.