Amikor azt érezzük hogy egy helyben állunk, és minden igyekezetünk ellenére sem haladunk előre, az nem túl jó érzés. Aztán persze az ember rájön, hogy ez csak egy pillanatnyi állapot, ami nem is teljesen olyan reménytelen, mint ahogyan azt elképzeljük. Nem haladunk előre, egy helyben toporgunk, pedig előrébb jutottunk, mint valaha. Én vagyok az, tudom az utam, tudom, hogy merre kell mennem, még akkor is, ha azt gondolom, hogy éppen most egy senki vagyok, de nem vagyok az, sőt, NEM VAGYOK SENKI SE!
Most, hogy Oravecz Nórai magasságokba fokoztam az elveszettség érzését, már bizton állítom: VAN MIÉRT ÉLNI!
Az sem zavar, hogy körülöttem szépen sorjában mindenki elkél, mindenki szül. Lassan jön a második, a harmadik, a negyedik. Igazából semmi sincs veszve, hiszen a mai trendek megengedik, hogy ráncosan, köszvényesen, sajgó háttal is szüljük. Most már sikk akár 40-50 éves korban szülni, szóval nem gáz, hogy nem szülök…szülünk. Mert a problémám a Ti problémátok is, és a Ti problémátok..Na, azt már nem, van nekem elég bajom így is.
Gyerekek egy a nagyon fontos az életbe’: sose veszítsétek el az önmagatokba vetett hiteteket! Egy erős nő mindent megkap, amit csak akar. Egy gyenge nő az elveszik. Egy gyenge nő az nem kap semmit. Egy gyenge nő az otthon ülhet egyedül, és száraz kiflivéget mártogathat a savanyú tejbe, aztán azt szopogathatja. Az pedig nagyon nem finom. Sőt, kifejezetten nagyon nem finom.
Szóval kapjuk össze magunkat, hasat be, popsit ki, és viseljük büszkén, amit a sors nekünk szánt. Hajrá csajok!
