Sokszor, amikor magam alatt vagyok Váratlan utazást nézek, mert megnyugtat, hogy az élet, akár olyan szuper is lehetne, mint amilyen Avonleaban. - De a törpök élete, nem csak játék, és mese! Hallottál már a gonoszról? A csúf, kopasz Hókuszpókról? - Pontosan ez a probléma, hogy az élet nem csak babapiskóta és nyakig tejfel. Mindenkinek jobb lenne, ha a szülei már kiskorában felkészítenék a nehéz időkre. Néha egy kis lelki terror, egy kis megalázás. - Pistike most pedig utazz egyedül a hármas metró vonalán! - De, anya félek! - Kuss Pistike, ha ezt kibírod, felnőtt korodban majd rezzenéstelen arccal fogsz ülni a metró pislákoló fényében, élelem és víz nélkül, órákon át és nem te leszel az, akit kirabolnak, hanem te leszel az...aki rabol! Az én fiamból nem lesz anyámasszony katonája! - Szóval hiába nyugtat le a Váratlan utazás varázslatos világa, ahol a végén mindenki levonja a tanulságot és nyugodtan hajtja álomra a fejét, ha kilépek az utcára és azt tapasztalom, hogy minden fos. 

Egyébként szeretek a környékünkön sétálni, mert minden kiskutyát és a hozzá tartozó öreg fószert elneveztünk. Ez az én kis Avonleam, de ha már egy lépéssel többet megyek a kelleténél, akkor olyan lényekkel találkozom, akikkel a legkevésbé sem akarok. Az én kis univerzumomon túl már meg kell felelni, már szépnek, okosnak és mindenben szuper tökéletesnek kell lenni. Közben meg valahol még is azt gondolom, hogy a lófaszt leszek én tökéletes. Minek legyek valaki más, miért ne lehetnék én én. A néha béna, a néha végletekig vér ciki, figyelmetlen, döntésképtelen, frusztrált, szorongó. Arról nem is beszélve, hogy nem tudok tájékozódni, sok hülyeségre emlékszem gyerekkoromból, de sok dologra egyáltalán nem a felnőtt életemből. Sokszor figyelemzavaros vagyok és az írás szeretete ellenére betűtévesztő. Hja, hát nem tökre hasonló a g és a k vagy az f és a v? Barbi vagy rabbi, olyan könnyű összekeverni. Szóval ezzel annyit akartam mondani, hogy NEM KELL MEGFELELNI. Na, de erről kicsit később és bővebben. Ebbe már a Jim Carreynél is belementem, de ott sem sikerült kifejteni. Halogatni azt tudok.

Halogatás, mert most éppen nem érzem magam komfortosan és nem fogok komoly dolgokról írni, nehogy elrontsam. Persze ilyenkor inkább felmegyek a Facebookra és megnézem a volt faszijaimat, hogy házasok-e már vagy mi van...és megnézem az összes olyan lányt, aki persze szebb, magasabb, szőkébb, diplomásabb és még saját vállalkozása is van. Hú, bezzeg én, a szerencsétlen még el sem mosogattam. Te béna szarrr! Igen, aztán gyorsan elkezdek nézegetni mindenféle csináld magad és frizuradivatos oldalakat, meg persze elmegyek turizni és veszek egy csomó olyan cuccot, ami később minek. Aztán már ott az este. Szerencse, hogy holnap is van nap...