Nem fogok a spekulatív realizmusról beszélni, pedig nagyon izgi. Főleg, amikor az ember elkezdi megérteni a lényegét, és vitába bonyolódik a Horváth Márk nevű magyar filozófus fiúval, azaz a laptopjával, mert nem ismerem a Márkot. Ja, és nem a Márk laptopjával veszekszem, hanem a sajátommal. Mert ügye, ha a Márkot nem ismerem, akkor a laptopját sem. Egyébként nagyon vicces, mert takkra két évvel vagyok nála idősebb. Ez mondjuk kit érdekel, neki három diplomája van és kiadott vagy nyolcmillió könyvet. Olyanokat, amikben összerizsázik egy csomó okosságot, amikről nekem egyenlőre halványlila gőzöm nincs. De, majd biztos lesz véleményem, ha elolvasok párat, mert okoskodni azt nagyon szeretek. Az igazat megvallva intelligens embernek tartom magam, de nem vagyok okos. Na, ez meg akkor, hogy is van?

És akkor hála a világ újra megmenekült, mert nem lettem filozófus. Így most csak a férfiakkal és az önmagammal való küzdelmeimet ismerheti meg a „nagyvilág”.

Egyébként a spekulatív realizmus, azaz az objektum orientált ontológia gondolatmenetén végighaladva, a gondjaim mások számára soha a büdös életben nem lesznek érhetőek, mert ezek az én szubjektív érzeteim a dolgokkal kapcsolatban. Ilyenformán, pedig abba kellene hagynom az írást. De, mivel nagyon az elején járok a témának, ezért most abba is hagyom.

Ne is firtassuk!

Valamelyik hajnalban arra riadtam, hogy valami nagyon vicces jutott eszembe, aminek az lett a vége, hogy sajtreszelés és férfi felsőtest. Ezen a vonalon kellene mozogni, de sajnos nem találom azt a fecnit, amire félálomban – képzelhetitek – felírtam egy teljes mondatot, aminek ez a fő eleme. Mire gondolhatott a költő? Ezt se firtassuk, hogy egy harmincas nő mire gondol az éjszaka közepén, aminek ez a vége.

Egyébként valami olyasmi rémlik, hogy miért tetszik pusztán azért egy fickó, mert olyan a hasfala, hogy sajtot lehet rajta reszelni. Ez teljesen hülyeség! Hiszen miért is akarnék én sajtot reszelni egy pasi hasán? Az kurvára nem higiénikus.

via GIPHY

Jut eszembe! Pénteken megyek falat mászni. Erről biztosan fogok írni, mert köztudott, hogy az ilyen helyeken hemzsegnek a nárcisztikus, kockahasú férfiak. Meg ügye, én általában nem mászok falat, maximum akkor, ha mérges vagyok valakire. És még azt sem tudom, miként fogom kivitelezni, hogy ne beszéljem végig az egész procedúrát. Bár tekintve, hogy tériszonyom van, valószínűleg halál büdösre izzadva fogok csüngeni ezeken a kis műanyag kapaszkodó szarokon. Tessék, még a nevét se tudom ezeknek a pöcköknek. Ha valami szaki olvassa ezt, akkor írjon már nekem egy üzenetet, hogy miről beszélek! Köszi!

Nem baj, nagyon édes leszek, ahogyan ott bénázok majd, és legalább hárman megkérik a kezemet közben. Elképzelem, ahogy izzadva lógok, és ez bekövetkezik, mert a testszagom majd afrodiziákumként hat. Oda fogja vonzani a potenciális hím egyedeket a sok ösztrogén, ami inkább stresszhormon lesz. Azt olvastam, hogy nagyon szexi, ha az ember beismeri, ha valamiben nem jó. És mi van akkor, ha elkezdem felsorolni? És, akkor azt mondom: hoppá túlszaladt! De, közben összenyomom a mellemet és csücsörítek. Spekulatív realizmus...