Ma elmentem négyszáznegyvennyolcezredjére a fogorvoshoz, és leszedtek a magas tömésemből. Ettől a hetek óta sajgó állkapcsom annyira föllélegzett, hogy nem hiszem – nem tudom elképzelni –, hogy van nálam boldogabb ember a földön. Nem csak a csontozatom nem fáj, de a bedurrant torkom is lecsillapodott…és még a mellem is megnőtt D-s méretűre! Nem hazudok! Aki nem hiszi, járjon velem!
Amióta ez a hobbim – mármint a fogorvoshoz járás – már nem gondolok annyit a Harrison Fordra. Hazudtam. Folyton a Harrison Fordra gondolok. Még akkor is, amikor nem. Szeretem a bácsikat. Szóval szép lassan rendben lesz a szám, és rájöttem, hogy nem én járok egyedül fogorvoshoz, és az, hogy nekem most x idősen lett két lyukas fogam az nem akkora katasztrófa, mint ami más emberek szájában végbemegy. Persze nyilván hajlamos az ember túldramatizálni a dolgokat. Á, ez tök uncsi… itt most arra akarok kilyukadni, hogy az ember mennyire tudja magát sajnálni és sajnáltatni, pedig nincs értelme. De, hát ennél sokkal izgibb például, hogy a George Clooney bemutatta a Sandra Bullockot a Brad Pittnek. Nem? Most nem? Most mondja valaki, hogy nem izgalmasabb ez, mint a szeretet meg a béke? Hát engem is jobban érdekel ez, hogy járni fognak-e vagy mi a tököm lesz?! Lehet, hogy ők lesznek a Brangelina helyett a Brandy. Én nagyon bírom amúgy a Sandra Bullockot. Egyesek szerint még hasonlítok is rá. Kedvesek, akik ezt mondják. Szerintem inkább egy kínai törpe fiúra hasonlítok vagy egy bamba puputevére, akinek kínai volt az apja. Nem vagyok púpos, csak úgy szeretek állni. Olyan szexisen kinyomom az etióp pocikámat, és előrebiggyesztem a vállam, hogy jól lehessen látni, hogy lány vagyok, és még cicim is van. Egyébként lehetnék én csinos, ha akarnék. A Mama June is lefogyott például. Hogy ki az a Mama June? Hát a Honey Boo Boo anyja. Azok kedvéért, akik még így sem tudják elmondom a lényeget: volt egy ilyen buta, félig kövér, félig vékony vegyes halmazállapotú, amerikai család, akikről készült egy reality show, amiből aztán kivált a család kövér fele, és híres lett. Honey Boo Boo például előadott egy Grammy-díjas számot. Egyébként ennek a Honey Boo Boo lánynak van egy szép nővére is, de az nem lett híres, mert az nem kövér. Aztán lejárt lemez lett a csúnya, félig fogatlan és félig kövér család, ezért kitalálták, hogy a közben szinglivé lett Mama June lefogyjon, és bemutasson ex-férjének, Sugar Bearnek. Le is fogyott, meg jól meg is műtötték százszor, és aztán be is mutatott a fogatlan exnek. Persze most meg nem boldog annyira, és szeretne megint kövér lenni. Milyen jó lenne most egy olyan show, ami arról szól, hogy a Mama June visszahízik. Eszik, eszik… rááll a mérlegre, de az csak egy kilónyi hízást mutat egy hét alatt. Sírna meg eldobná a szalonnát, hogy: „Efég, mem birokf többfet! Feladomf!” A többiek erre: „Ne, Mama June újra kövérnek kell lenned, hiszen ez az álmod, nem emlékszel?” Aztán meg újra lefogyna, és újra meghízna, és a végén meg meghalna. Mártírhalált, mert feláldozta magát a média oltárán. Legalább mi nézők kielégülten dőlhetnénk hátra a kanapén. De jó lenne! Nem?!
