Sajnos a falmászás és vele a tesztoszteronszaggal átitatott mászóterem is várat magára. Addig is valami hasznossal töltöttem az időt: saját magam gyógyításával. Mert mi más lehetne a férfi felsőtestek látványánál is fontosabb, mint a férfi vádli…akarom mondani a saját lelkem.

És most térjünk át az én lelkemről a Te lelkedről is. Mert, hogy mindenkinek törődnie kell a lelkével vagy az agyával, ha tetszik. Időről időre ki kell pucolni, át kell huzalozni, ha úgy érezzük, valami nem működik. Az agyunk olyan, akár bármelyik másik testrészünk, ami képes megbetegedni, ezért ugyanolyan ápolásra szorul.

Az én agyam, lelkem, még nem tudom melyik részem éppen beteg. Beteg már egy ideje, de nem foglalkoztam vele, ezért most megrekedtem, félek mindentől, nem látom a fától az erdőt, szorongok. Azért mondom el ezt, mert baromi fontos, hogy Te ne várjál. Soha ne halogass, ne szégyenkezz amiatt, mert valami szerinted rohadtul nem normálisan funkcionál benned. Ne érdekeljen, hogy mit gondolnak mások, vagy akár Te magad magadról. Ja, mert lehetsz gyenge, elakadhatsz, félhetsz, lehetsz depressziós vagy akármi. Ha megfázol és undorító taknyok lógnak az orrodból, akkor bezzeg otthon maradsz, betegszabit veszel ki, egyből mindenféle ibuprofen meg paracetamol tartalmú szarokkal tömöd magad. Ha szomorú vagy, akkor meg benyomsz egy üveg bort otthon, hátha jobb lesz.

via GIPHY

A megoldás nem ilyen egyszerű. Nem lehet csak úgy a dolgokat elfojtani, gyűjtögetni, megvárni, hogy elmúljon. Sajnos nem minden esetben múlik el magától, akár egy jó nátha, hanem van, amikor robban. Robban, de akkor nagyon, és nem könnyű belőle kikecmeregni.

Könyörgöm, soha ne tartson vissza a pénz! Ne sajnáld rá az idődet, hogy meggyógyulj! Ha kell, menj el csoportokba, járj el futni, jógázzál, meditáljál, kérj segítséget a barátaidtól. Merj tenni magadért, mert ha tetszik, ha nem egyedül vagy és életed végig egyetlen ember az, akire igazán, feltétel nélkül számíthatsz, és az TE magad vagy!

És, akkor jövő héten egy vidámabb és számomra oly kedves témával: a férfiakkal folytatjuk.

Mindenkinek elmélkedős és lélekgyógyítós hétvégét kívánok! <3

Nem fogok a spekulatív realizmusról beszélni, pedig nagyon izgi. Főleg, amikor az ember elkezdi megérteni a lényegét, és vitába bonyolódik a Horváth Márk nevű magyar filozófus fiúval, azaz a laptopjával, mert nem ismerem a Márkot. Ja, és nem a Márk laptopjával veszekszem, hanem a sajátommal. Mert ügye, ha a Márkot nem ismerem, akkor a laptopját sem. Egyébként nagyon vicces, mert takkra két évvel vagyok nála idősebb. Ez mondjuk kit érdekel, neki három diplomája van és kiadott vagy nyolcmillió könyvet. Olyanokat, amikben összerizsázik egy csomó okosságot, amikről nekem egyenlőre halványlila gőzöm nincs. De, majd biztos lesz véleményem, ha elolvasok párat, mert okoskodni azt nagyon szeretek. Az igazat megvallva intelligens embernek tartom magam, de nem vagyok okos. Na, ez meg akkor, hogy is van?

És akkor hála a világ újra megmenekült, mert nem lettem filozófus. Így most csak a férfiakkal és az önmagammal való küzdelmeimet ismerheti meg a „nagyvilág”.

Egyébként a spekulatív realizmus, azaz az objektum orientált ontológia gondolatmenetén végighaladva, a gondjaim mások számára soha a büdös életben nem lesznek érhetőek, mert ezek az én szubjektív érzeteim a dolgokkal kapcsolatban. Ilyenformán, pedig abba kellene hagynom az írást. De, mivel nagyon az elején járok a témának, ezért most abba is hagyom.

Ne is firtassuk!

Valamelyik hajnalban arra riadtam, hogy valami nagyon vicces jutott eszembe, aminek az lett a vége, hogy sajtreszelés és férfi felsőtest. Ezen a vonalon kellene mozogni, de sajnos nem találom azt a fecnit, amire félálomban – képzelhetitek – felírtam egy teljes mondatot, aminek ez a fő eleme. Mire gondolhatott a költő? Ezt se firtassuk, hogy egy harmincas nő mire gondol az éjszaka közepén, aminek ez a vége.

Egyébként valami olyasmi rémlik, hogy miért tetszik pusztán azért egy fickó, mert olyan a hasfala, hogy sajtot lehet rajta reszelni. Ez teljesen hülyeség! Hiszen miért is akarnék én sajtot reszelni egy pasi hasán? Az kurvára nem higiénikus.

via GIPHY

Jut eszembe! Pénteken megyek falat mászni. Erről biztosan fogok írni, mert köztudott, hogy az ilyen helyeken hemzsegnek a nárcisztikus, kockahasú férfiak. Meg ügye, én általában nem mászok falat, maximum akkor, ha mérges vagyok valakire. És még azt sem tudom, miként fogom kivitelezni, hogy ne beszéljem végig az egész procedúrát. Bár tekintve, hogy tériszonyom van, valószínűleg halál büdösre izzadva fogok csüngeni ezeken a kis műanyag kapaszkodó szarokon. Tessék, még a nevét se tudom ezeknek a pöcköknek. Ha valami szaki olvassa ezt, akkor írjon már nekem egy üzenetet, hogy miről beszélek! Köszi!

Nem baj, nagyon édes leszek, ahogyan ott bénázok majd, és legalább hárman megkérik a kezemet közben. Elképzelem, ahogy izzadva lógok, és ez bekövetkezik, mert a testszagom majd afrodiziákumként hat. Oda fogja vonzani a potenciális hím egyedeket a sok ösztrogén, ami inkább stresszhormon lesz. Azt olvastam, hogy nagyon szexi, ha az ember beismeri, ha valamiben nem jó. És mi van akkor, ha elkezdem felsorolni? És, akkor azt mondom: hoppá túlszaladt! De, közben összenyomom a mellemet és csücsörítek. Spekulatív realizmus...

Néha azzal szórakoztatom magam, hogy angol dalszövegeket lefordíttatok a Google fordítóval. Vannak ilyen fölösleges, gyermeteg huncutságok, amikről szerintem soha nem fogok tudni leszokni. Ez is ilyen. Meg a fölösleges órákon át tartó zenehallgatással egybekötött álmodozás. Bár ebből már egyre kevesebb van, mert ügye fontos felnőtt nő vagyok, akinek elvileg nincs ideje ilyesmire. Hazudok. A péntek estéim zömét Walt Disney rajzfilmdalok óbégatásával szoktam tölteni vagy a nyolcvanas és kilencvenes évek slágereire rázom magam a tükörképemnek. Persze eközben a barátaim éppen gyereket nemzenek, szülnek vagy éppen most nyalják szaftosra valamelyik romkocsmában az éppen megtalált IGAZI arcát. So romantic. Mármint az én estém, persze. Nagyon durva, de én ezeket az estéket szeretem a legjobban. Ki mással is lehetne a legjobban baromkodni, kivel is lehetne a legnyitottabbnak lenni, mint saját magunkkal?

Na jó, az igazság az, hogy néha tök szívás egyedül lenni. De, ezt senki sem mondja, mert mostanában annyira menő önmegvalósító szinglinek lenni.

Mindenki egy kis individuum, egy egyedül, de nem magányosan zero waist, minimalist, eco-öco, fittness vegán. Jó a vegetarianizmus és a jóga, futással nekem is meg volt. Vettem is egy szupi lila futócipőt. Pipásat. Abban szökelltem, mert olyan hasat akartam, mint a Nicole Scherzingernek. Persze, hogy híztam inkább. Mert senki nem mondta, hogy, amikor vega lesz az ember, akkor folyton éhes, amíg ki nem találja, hogy hogyan egyen változatosan. Hát most már mindegy.

A kedvenc szórakozásom még, hogy az Instagramon stalkerkedem. Megnézem, hogy miket lájkolnak az ismerőseim. Le szoktam azt is csekkolni, mit raktak ki azok, akikkel valaha kavartam. Aztán mikor már elég szarul érzem magam attól, hogy ők mennyire boldogok nélkülem, akkor sírok. Aztán megállapítom, hogy de bezzeg ők már kopaszodnak legalább vagy valami, én meg milyen csinos vagyok. Csak ügye a Nicole Scherzinger has. Na, akkor futni kellene. De, azért most inkább megeszem még ezt a kis doboz bonbont, ami karácsonyról jajdekár, hogy itt maradt. El ne romoljon, baszki.

via GIPHY

Aztán még azt szoktam, hogy bonbon evés közben énekelve, sírva, kuruttyolva belájkolok pár cuki állatos képet meg pár pozitív idézetet meg az exem legújabb fotóját a legújabb csajáról. Persze, ő nem lájkolja a kiskutyámról kirakott századik fotót. Ő leszarja a kiskutyámat. Bezzeg én mekkora király vagyok, hogy örülök a nőnek nem? És tényleg, őszintén. Mert nekem mindjárt milyen alakom lesz, ha megettem ezt a csokit, meg a hűtő egyéb tartalmát. Aztán holnaptól futok, meg zero waist meg zero weight.

Kedves Fiktív Munkáltató!

Engedd meg, hogy kicsit beszéljek neked az álláskeresésről és az ezzel járó lelki megpróbáltatásokról, majd néhány szakmai tanáccsal lássalak el, mint HR tapasztalattal rendelkező személy, humánus emberi lény.

De, mielőtt belefognék annak taglalásába, hogy mi a szösz történik egy álláskereső fejében, egy pár szót ejtenék a munka szerepéről is. A munka egyesek számára az önmegvalósítás egyik formája, de fontos a szociális kapcsolataink, a társadalomban elfoglalt helyünk, illetve a mentális egészség fenntartása miatt is. Éppen ezért, aki munkát keres az, azért teszi, mert az előbb felsoroltak közül egy vagy netán több területen hiány mutatkozik. Az emberünk tehát sérült. Sérült az önbecsülése, szétesett az addigi jól strukturált élete. A sorozatos visszautasítás, a hosszas munkakeresés, a sikertelenség érzése, pedig egy idő után akár depresszióhoz is vezethet.

Éppen ezért rendkívül fontos, hogy korrekt, emberi módon kezeljük mindenkit, aki idejét és energiáját áldozza azért, hogy elküldje a jelenezését, úgy, ahogy azt Te kéred: motivációs levél (a naftalinszagú mindenit), tökéletesen megszerkesztett angol-magyar önéletrajz, kísérőlevél, bérigény, születési anyakönyvi kivonat, köpetminta.

Az esetek többségében a Te válaszod: A NAGY BÜDÖS SEMMI.

Amikor a kétségbeesett ember mondjuk 50 helyről 3 automatikus választ kap az nagyon rossz arány. Elkeserítőnek tartom, hogy Te, aki annyi mindent elvársz, leírod, hogy mekkora frankó piacvezető vagy  – érdekes ma Magyarországon minden szegmens, minden cége piacvezető  –, arra nem vagy képes, hogy megkérd a jól kvalifikált Cilikét/Józsikát, hogy beállítson egy automatikus válaszüzenetet: Köszönjük, megkaptuk jelentkezését! A beérkező önéletrajzok feldolgozása folyamatban van. Amennyiben X héten belül nem jelentkezünk, akkor nagy valószínűséggel megtaláltuk, akit kerestünk. Üdvözlettel: Fiktív Munkáltató

A fenti szöveg stílusa igény szerint változtatható – majd Cili/Józsi megoldja –, de a tartalmi elemek megtartása erősen javallott.

Kénytelenek vagyok azt gondolni, hogy a céged fő kommunikációs stratégiája a negatív külső PR-re alapoz. Mert azt fogsz kapni, de dögivel. Hogy nem érdekel, mert úgy is lesz olyan balek, aki majd nálad dolgozik? Igen lesz, de attól még amatőr vagy, és sajnos ez nem fog változni, még akkor sem, ha odaírod mennyire piacvezető vagy, és van pingpong asztalod meg free beer és kutyás iroda. Tudom már! A jól kvalifikált Cili/Józsi egy kutya, aki a kis mancsaival nem tud tapicskolni a billentyűkön. Ezt az indokot már képes vagyok befogadni.

                                                                                                                        Üdv:

Egy ember, aki már volt munkanélküli...

FIGYELEM! Az egészségem megzavarására alkalmas, lelkizős bejegyzés következik!

„Ki kell csapni a szívedet az asztalra, ez máshogy nem megy!” - mondta nagy elánnal egy közös iszogatás alkalmával az egyik barátnőm. A találka apropóját személyes bénázásom, egy csúf véget ért, el sem kezdődött, meg sem történt, felejtsük is el, ki az már nem is emlékszem pasizós sztori szolgáltatta.

Szóval szakításom után pár héttel elkezdtem találkozgatni egy sráccal. Azt tudni kell, hogy egy hosszú kapcsolatból léptem ki, és a döntés nem volt egyszerű. Mikor az, hát ki szeret szakítani?! Nos, maga a a randi téma nem volt tervben. Simán csak szórakozni akartam. Nem akartam szembenézni még egy picit a valósággal. Nem akartam magamban maradni. Nem akartam, hogy bárki is azt lássa rajtam, hogy be vagyok tojva. Ismerős, mi? 

Úgy akartam érezni, hogy teljesen ura vagyok a helyzetnek, és meg tudok birkózni azzal, hogy az életem éppen romokban van. Megint. Ismét hátizsákból öltözködöm - pár éve csináltam, akkor még jó buli volt -, és nem mindig tudom, hol hajtom álomra a fejem. Mindezt 30 felett, miközben a barátnőim többsége már feleség vagy anyuka. Én meg igazából arra a következtetésre jutottam, hogy egyenlőre nem jött el az időm, hiszen jobbára nem is tudom milyen fickót képzelek el magam mellé.

Azt viszont pontosan tudom, hogy ki az, akit kerülni kell. Kerülni kell azt, akit meg kell menteni, aki határozatlan, akin egy pici jele is mutatkozik a bizonytalanságnak, az önbecsülés hiányának, aki még mindig az előző kapcsolatait okolja a saját hiányosságai miatt. Az ember sosem egy másik ember miatt olyan, amilyen. Csak akkor, ha nem elég erős a jelleme. Egy kapcsolathoz két ember kell. Egy szarhoz és egy jóhoz is. Nem akarok olyan pasit sem, aki nem képes nyíltan kommunikálni, aki azt hiszi, hogy csak neki lehetnek gondjai, aki képletesen és szó szerint is töketlen.

Szóval bevállaltam, kicsaptam a szívemet az asztalra, pedig tudtam, hogy nincs értelme. Legalább megpróbáltam, és nem bánom, mert nincs "mi lett volna ha". Hanem csak simán nem jött be a dolog. Nyilván az ember csalódott ilyenkor, fölösleges körnek érzi az egész ismerkedési cécót. Sőt, kifejezetten szar érzés az ilyen, de a gyengeséget ciki bevallani. Pedig szerintem nyugodtan lehetne néha őszintén felvállalni azt, ami a szívünket nyomja. Gyengének lenni tök ERŐS dolog! 

Látod én is megtettem...jó ötlet volt ügye? Ügye az volt? :S

Amikor azt érezzük hogy egy helyben állunk, és minden igyekezetünk ellenére sem haladunk előre, az nem túl jó érzés. Aztán persze az ember rájön, hogy ez csak egy pillanatnyi állapot, ami nem is teljesen olyan reménytelen, mint ahogyan azt elképzeljük. Nem haladunk előre, egy helyben toporgunk, pedig előrébb jutottunk, mint valaha. Én vagyok az, tudom az utam, tudom, hogy merre kell mennem, még akkor is, ha azt gondolom, hogy éppen most egy senki vagyok, de nem vagyok az, sőt, NEM VAGYOK SENKI SE!

Most, hogy Oravecz Nórai magasságokba fokoztam az elveszettség érzését, már bizton állítom: VAN MIÉRT ÉLNI!

via GIPHY

Az sem zavar, hogy körülöttem szépen sorjában mindenki elkél, mindenki szül. Lassan jön a második, a harmadik, a negyedik. Igazából semmi sincs veszve, hiszen a mai trendek megengedik, hogy ráncosan, köszvényesen, sajgó háttal is szüljük. Most már sikk akár 40-50 éves korban szülni, szóval nem gáz, hogy nem szülök…szülünk. Mert a problémám a Ti problémátok is, és a Ti problémátok..Na, azt már nem, van nekem elég bajom így is.

Gyerekek egy a nagyon fontos az életbe’: sose veszítsétek el az önmagatokba vetett hiteteket! Egy erős nő mindent megkap, amit csak akar. Egy gyenge nő az elveszik. Egy gyenge nő az nem kap semmit. Egy gyenge nő az otthon ülhet egyedül, és száraz kiflivéget mártogathat a savanyú tejbe, aztán azt szopogathatja. Az pedig nagyon nem finom. Sőt, kifejezetten nagyon nem finom.

Szóval kapjuk össze magunkat, hasat be, popsit ki, és viseljük büszkén, amit a sors nekünk szánt. Hajrá csajok!

Az elmúlt héten visszajött a tél, és nem csak az időjárás volt nagyon zord, de a szívem is sötétségbe borult. Haha. Szóval elég fos idő volt az a lényeg, és a hetem is elég keményre sikerült. Mert a harmadik X után mit találjon ki az ember lánya, mint teljes 360 fokos életváltást. Szóval kidobtam a volt faszim, a volt barátokat, felmondtam, leborotváltattam a hajam, és beálltam egy szektába, ahol nincs szex. Jesszus, dehogy! Azért szex az van. 

Most pedig gyenge idegzetű olvasóimat és a Vágó Gábor barátnőjét megkérném, hogy ne olvassák tovább a bejegyzést! Ők inkább olvassanak valami értelmeset...

Szóval a minap egy nagyon esős, nagyon állásinterjús nap után tartottam hazafelé, amikor az egyik sarkon befordulva majdnem lefejeltem a Vágó Gábort - azaz a mellkasát, mert hát köztudottan törpe vagyok. Minden embernek van valami celeb crush az életében, nekem is választanom kellett egy hazait. És mivel a Kozsóért túl sokan rajonganak, ezért nekem maradt a Vágó Gábor. És ennek semmi köze nincs a politikához persze, ez a rajongás pusztán a szexuális szelekción alapszik. Nyilván szeretnék okos, környezettudatos, bajszos gyerekeket.

Sajnos ő biztos nem fantáziál rólam, tekintve, hogy az irizáló, kék esőkabátomban szarrá ázva, a teljes megszégyenülés érzésével, apróra összehúzva igyekeztem elhagyni a helyszínt. Öcsém, még, jó, hogy nem a Harrison Fordot mellkasoltam le. Bár ő olyan öreg, hogy szemüveg nélkül annyit látott volna, hogy egy bazi, éretlen szilva gurul az esőben. Még a végén belém is harapott volna, és bennem marad a protézise. Brrr...

via GIPHY

Egyébként Vágóék épp aláírásokat gyűjtögettek az LMP-nek, és azon morfondíroztam, miután elsunnyogtam, hogy milyen szuper szövegekkel tudtam volna magamat még "jobb" helyzetbe hozni. Megkérdezhettem volna például, hogy hol kell aláírni a házassági anyakönyvi kivonatunkat Gábor? Vagy, hogy a hidegre való tekintettel felmelegíthetem-e, vagy felmelegítve csak a káposzta jó? Vagy, hogy kell-e segíteni majd kopogtató cédulát gyűjteni, mert akkor hozzá kopogtatnék be elsőnek? Vagy, hogy rólam is van egy videó, ahol bajszom van. 

Lehet, hogy át kellene alakítanom ezt az oldalt, és erotomán blogot kellene írnom ezentúl. Leírnám, hogy mondjuk ma is ott ültem a Vágó Gáborék ablaka alatt. Néztem, ahogy a barátnője főz, és túlsózza az ételt, már megint, pedig a Gábor már a múltkor is mondta, hogy ne tegyen bele annyi sót. Szerintem baromi sok követőm lenne...mondjuk a rendőrségről. 

Szóval rég nem írtam, aminek számos oka van: kettő. De leginkább egy: LUSTA DISZNÓ VAGYOK. És vidéki lettem, ami okot ad rá, hogy csuriba tegyem a kezem, és ne csináljak semmit azon kívül, hogy eszem, alszom, dolgozom és sz**ok. De, mielőtt hosszas vitába keverednék magammal rossz természetem miatt, rátérek a lényegre. Pár hete munka közben csak úgy véletlenül megnyitottam a böngészőt, és örömmel fedeztem fel, hogy elválik a Shia LaBeouf a Halottbabától. Mondtam is magamnak: hé csajszi, eljött a te időd! Pattanj repülőre, galoppozz Los Angeles utcáin – vagy ki tudja hol lakik ez a fickó – és üvöltözd a nevét, hogy: Shia hello, I am free! Aztán hátha lesz valami.

Az örömöm azonban nem tartott soká, hiszen tovább olvasván ezt a nagy hírértékkel bíró írást, láttam, hogy nem csakhogy elválik, de azért válik, mert becsajozott. De még, hogy becsajozott, a Patiszon Róbert volt nőjét szedte össze, a szintén halottbaba, FKA Twigs nevű énekesnőt. Mondjuk neki legalább csípem a zenéjét. Na, de halottbabák Shia? Most kezdjek el félrerakni egy plasztikai műtétre? Van erre valami takarék? Basszus, most csak a lakástakarékra nincs meg a 30% állami támogatás vagy a halottbaba műtétre sem? Dear Mr. Orban ! Ja nem…Drága Miniszterelnök Úr, kérem adjon nekem pénzt, hogy halottbabára operáltassam magam! Köszi!

Igen, most menjenek ki a pasik a szobából, vagy nézzenek reklámot a hüvelygombáról, mert a menstruációmról fogok beszélni! Ok, tulajdonképpen nem is arról, hanem, az azt megelőző mérhetetlenül felesleges időszakról. Gondolom nem kell felvázolni, hogy ilyenkor milyen vagyok: egyik percben annyira szorongok, hogy meg akarok halni, aztán sírok, végül nevetek, aztán én vagyok a legszexisebb a világon, és minden férfi engem akar. Aztán ez kezdődik előröl. Ebben a pár napban sajnos egyáltalán nem vagyok képes hasznosan eltölteni a drága időmet, ezért inkább haszontalanul töltöm el. Például a TLC borzasztó műsorait órákig bámulom csipszet, kakaót, tejfölt és savanyított uborkát zabálva egyszerre és felváltva. Ja, meg fagyit is. De gyakran akarok férjhez is menni, szóval a tizedik Say Yes To The Dress-nél is simán sírok, hogy: "De jó ennek a szerencsés lánynak, aki megtalálta élete párját, és még a ruhája is párját ritkítja!" Szóval most rendhagyó bejegyzés révén idepattintok egy tízes listát a legvállalhatatlanabb realytikből, amit mindenki nézzen, amikor meg fog neki jönni:

1. Született médium

Mert mennyire cuki már a feltupírozott hajú, amcsi háziasszony, aki pánikbeteg, és azért lett médium, mert úgy könnyebb neki elfogadnia a betegségét, hogy szellemeket lát. Hát ha neki ez a jó... De, egyébként megható, hogy a lököttségével másoknak is segít feldolgozni a gyászt. Awww. 

 2. Beépített főnök

Az álruhás cégtulajdonos béna parókában, álbajuszban - a nőknek jobb esetben nem lesz bajuszuk - elmegy dolgozni a saját cégéhez, ahol mindig szembesül vele, hogy ő mennyire lúzer beosztott lenne, és a cége pedig egy katasztrófa. Aztán mindig találkozik egy nagyon lojális alkalmazottal, akinek teljes csőd az élete, de neki mindene a cég azért, és barátok lesznek az alkalmazott meg a bohóc főnök, aki végül megjutalmazza. Mindenki boldog. Én is, mert az élet szép. 

 3. Mondj igent a ruhára

Ez a műsor arról szól, hogy ki hány ugyanolyan szívkivágású esküvői ruhában hogy néz ki, aztán meg igent mond rá. Ja, és mindig mondja a meleg üzletvezető a kliens anyjának, hogy: "És magának ANYUKA? Tetszik a ruha?" Persze ezzel csak a magyar fordítás borzolja a kedélyeket. ANYUKA!? 

 4. Apró szépségek

Na, ez az a műsor, amin kellőképpen fel tudom cseszni magamat: kövér háztartásbeli, ronda anyukák koplaltatják, trenírozzák, sminkelik és pótmindenezik a gyereküket, hogy aztán az a szerencsétlen pedofilok álma gyerek megpróbálja beteljesíteni ANYUKA félresiklott életét.  

 És Tom Hanks nagyon jól bemutatta, hogy miről is szól ez. 

 5. Anya, apa és 19 gyerek

Ez egy nagy vallásos család, ahol minden lány egyforma meg a fiúk is, és az apát úgy hívják, hogy: JIM BÁB. És minden gyereket JudyJessyJesmineJessaJohnJoshua meg valami J-vel kezdődő néven neveztek el a szülők. Ezt csak azért nézem, mert nagyon szórakoztat, amikor azt mondják, hogy: JIM BÁB. 

 6. Raktárháborúk

A raktár háborúkból az a rész izgi, mikor kinyílik a tároló, és kiderül, hogy mi is volt benne. Addig csak azt lehet érteni, hogy hombrbrbrbrbrbbrbrbrpoundsfirstseventeeenbprbpbprbrpbrpvrprbpbrpbrpoundsbrpbrpbspoundspbpbrspbrbprsbsoldyou...

 7. A Playboy villa lányai 

"Hát ennek még meg sem jött, amikor ez ment a tévébe a emtívin." Rosszul gondolod öregem! 

 Hát ezeket ajánlanám, de ha te tudsz jobbat, kérlek bővítsd gyűjteményem azzal, hogy nem tartod magadban ezt a hasznos infót. 

Puszi. 

Mindig másokat okolok, amiért nem jó az élet, nem megy a szekér. Pedig az életünket nekünk kell olyanná formálni, amilyenné akarjuk. Ha kitartóan küzdünk, akkor minden a miénk lehet. Ide nekem az oroszlánt is! Mert, ami másnak kudarc, az nekünk lehetőség! Lehet, hogy sokszor kell majd próbálkoznod, mire végre sikerül. Lehet, hogy sokszor elbuksz majd, de tudd mindig van remény. Állj hát fel, és rajta próbálkozz újra és újra és újra! Baromság! Az élet igenis szar. Van, akinek sikerül, van aki meg csak simán vesztesnek születik. Aztán most ezt vagy elfogadod, vagy tök boldogtalan leszel, mer' olyan dolgok miatt okolod magad, amiről nem tehetsz. Mert szerintem igenis a szerencsén múlik basszameg. Hát nem is a nézésemen meg a járásomon. De, valakinek de. Na, ezen tanulságokat megrágván összegonolkodtam a fejemben, hogy milyen dolgok is könnyítenék meg az én életemet:

Ha a legjobb barátaim nem költöztek volna külföldre, és lenne kivel turizni menni, akkor nem magammal kellene félhangosan megvitatni a próbafülkében, hogy: "Hú, de baromi jól nézek ki ebben a ruhában, ezt vegyem meg mindenképpen."

Ha az egyetlen haverom nem egy srác lenne, aki közli velem, hogy: "Nincsenek neked barátnőid, akikkel ezeket a faszis témákat meg tudnád beszélni?"

Ha a kedvenc ruhám minden nap tiszta lenne, és minden nap abban mehetnék, de rajtam kívül mindenki elfelejtené, hogy előző nap is ezt viseltem.

Ha nem lenne ilyen drága a felnőtt bérlet, vagy ha ennyibe kerülne, de én lennék gazdag - de akkor kocsim lenne viszont -, vagy ha diák lennék megint, vagy nem ilyen öreg akkor, vagy egyszerre mind. De lehetne egy olyan emlékezetkiütős bigyóm is, mint a Men in Black című amerikai szuperprodukcióban az ügynököknek. Na, ez a ruhás sztorinál is működhetne!

Ha híres lennék, vagy legalább a Jim Carrey, de legalábbis a Harisson Ford felesége. Akár lehet mind a kettő is.

Ha mondjuk - az előzőről jut eszembe - a nőknek is lehetne az, hogy több férjük van, és akkor mindenkivel más lenne a jó. Semmi perverz, csak kiállítás meg értelmiségi beszélgetések a rózsaágyás mellett teázva. 

Ha például nem kéne azon gondolkodnom, hogy tarthatok-e valaha kutyát, de legalább valaha szülök-e, és hova és mikor...ja és kinek.

Ha nem lenne ennyi intoleráns ember a földön, vagy ha legalább én lennék toleránsabb azokkal, akik intoleránsak.

Ha nem nőne ki többet a hónalj szőröm. Ok...a szemöldök is megteszi.

Ha néha, amikor akarom, akkor visszatekerhetném a időd, és újra pisilhetnék a Blahán, vagy hányhatnék az Örsön a riadt néni mellé a padon, és másnap jót röhögnék rajta másodmagammal. 

Ha nem kéne szorongani azon, hogy miért szorongok, ha már amúgy is szorongok mindig valamin.

Ha nem érezném azt, hogy egyre öregebb és öregebb vagyok mindenhez. Nyeeeeh, hol a botom? Vagy a Harrison Ford?

Ha nem néznék ki sokkal fiatalabbnak, ami miatt a nők lekezelnek, a férfiak meg lekezeltetnék magukat. 

Ha lenne jobb nyugtató, mint a Frontin vagy a Xanax. Herka? Kokain? Freudnak bejött...

Ha végig mehetnék úgy az utcán a kezemben egy citromos sörrel, hogy a babakocsis anyuka ne háborodna fel, és tolná át a másik oldalra a babakocsit. Könyörgöm a gyerek még nincs is eszénél...ez meg nem alkohol, hanem üdítőőőő. 

Ha nem jutnának eszembe a régi baklövések, amiket de bánok: valahol ott siklott félre minden a Katica Presszóban a harmadik vodka szóda után. Miért mentem haza azzal az olasz fókaidomárral, aki buzi?